Világok

(1)
Milyen világ vagy Te? Honnan jöttél?
Merre tartasz? És mondd csak – létezel?
Nem hiszem szavad. Mégis visszhangozom.
Látsz engem? Hallod szavam? Elhiszel?

Vagy, mint minden ember, semmi több,
bennem mégis a világ – egymagad.
Ki ismeri életed titkait? S ki old meg
téged, te eltévedt, tiszta gondolat?

Léteztem én e földön? Éltem itt?
Te láttál meg – tehát általad vagyok.
S míg nézel, rám tekintesz, mind való,
ha lehunyt a szem, én is meghalok.

Egyedül maradtál, mint a kivágott fahasáb,
önmagad ellen ne állíts falat!
Ha nem lesz, aki ledöntse benned,
végképp magad maradsz.

(2)
Leomlottak a hidak, összedőltek a házak,
mit akarsz még? A villámok úgy cikáznak
az égen, mint jobbod ujjai, reszketeg.
Nem szivárvány ível át a felhők felett,
s a vészharang kondul, hármat felbúgva suttog.
Fejezd be a sort, és menj el, majd nem nézem,
merre futtok.