Pocaklakó voltam,
Bent éltem aprócska kis létem.
Óvó, védő burokban,
Csak egy szívdobbanást kértem.
Egy csodálatos dallam
Megnyugtatta lelkem,
Teltek a hónapok,
S magzatból pici baba lettem.
Szűkös lett a fészek,
Nyomott már a házam!
Kibújtam a jó melegről,
S olyan nagyon fáztam!
Rideg, barátságtalan világ…
Azt hittem, meghalok.
Sírtam, üvöltöttem,
Vajon milyen, ha nem vagyok?!
S ekkor, az az ismerős hang
Suttogott fülembe.
Elhallgattam, hisz ismerős volt
E dalnak izgalmas üteme.
Hatalmas kezek
Szeretettel öleltek, fogtak.
Sírtak, nevettek, azt mondták:
De jó, hogy itt vagy!
Apa, anya boldogan
ölelte parányi testem.
Ekkor én is boldog lettem,
Örültem, hogy világra jöhettem.
7 hozzászólás
Tetszett!
Szépen sikerült kifejezni azokat
a jeleneteket…a születést magát!
Grat:sailor
Köszönöm! 🙂
Kedves Mishu!
Egy csodálatos dologról írtál, nagyon szép lett.
Gratulálok a kisfiadhoz, és jó egészséget, és hosszú életet kívánok neki.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm, köszönjük szépen! Szerencsére egy nagyon életrevaló lurkó 🙂
Kívánok sok boldogságot az "élethez."
szeretettel.Ágnes
Na tessék, megríkattál… Csodaszép! Gratulálok a kicsi fiúhoz! 🙂
Köszönöm, hogy olvastátok! 🙂