Szóval kínlódtunk még másfél hónapot.
Március öttel kimondtuk csókolom,
aztán egy hétre rá az ágyban döntöttünk úgy,
hogy mégis jó nekünk ez a dolog.
Na ja, hogy aztán rájöjjünk, ezt mégse kéne.
Vagy mégis, locsogtuk most épp a fürdőkád vizében.
Jó volt. Megérte. Összejöttünk újra, végre,
hú micsoda buli, nem volt az igazi.
Egy ideig az volt. De vége lett, végleg.
Nincs több curry. Köszönöm, nem kérek.
4 hozzászólás
Nagyon eredeti, nagyon kortárs és nagyon tetszik, mostanában hasonlókat írok énis. Ha kiváncsi vagy elküldhetem, napviklágon még nincsenek fent, mert időrendbe töltöm fel, remélem azért nyár elején fenn leszenk majd azok a versek is amiket kb most írok:D. Nagyon durva ez a napi egy korlátozás.
Üdv
Nagyon bejött nekem is – pedig én nem ilyeneket írok.
Üdv
W
Armand, nagyon tetszett. Jól épített, hezitálása, befejezése is remek, élvezettel olvastam.
aLéb
Remélem láttátok a House említett részét:) Köszönöm a kritikát, a jól építettről csak annyit, hogy soha nem gondolkodom azon, mit írok, spontán kitörés minden. Örülök, hogy tetszett
Michelangelo: Várom szeretettel. E-mail: ravaszla90@vipmail.hu