egy ünnepi csokrot készítek Neked
soronként díszítve szóvirágokkal
szerelmes levelek közé a neved
tűzöm örökké tartó szívzáloggal
gyöngyfüzérként fűzöm rá az éveket
szoros kötelék mely mindent átfoglal
s a szalagon érkező emlékeket
masnira kötöm a közös álmokkal
lassan már kész a mű díszítem ággal
rezgő-lelkemmel szerelempáfránnyal
zöld bujaság közt visszavágott vágyat
szorongatva zsibbadt szótagjaim közt
nyújtom át Neked mint költői eszközt
e megszemélyesített bokrétámat
2 hozzászólás
Ilyen csokrot, ilyen megszemélyesített bokrétát kevesen érdemelnek meg. Jól leírod az elkészítését. Kerdés, kinek szól a vers.
Kedves Madár!
Nem kérdés – immár 15 éve szeretem a feleségem, ő a mindenkori múzsám.
A kedvéért a versben el is rejtettem pár belső szójátékot, amelyet csak ő érthet.
Köszönöm, hogy olvastad a verset. 😊