Csendes virágnyílásban őrizem a rendet.
Szárnyalni a vágyad, miért nem engedted?
Sosem másnak!
Rendületlenül sírod… mondd, meddig bírod a
terhet, ha magányod felesket,
bebábozódik a lelked?
Néha lazul a háló, mint semmibe málló
gondolat-fonál.
Repdesni engedd szerelmed-
meglásd, öled a bölcsőm, napom melenget,
vedd hát! Magadra gombold simogatásom,
meg sose ártson. Egy szempár nem ver.
Kapaszkodik szemem szemeddel,
minden görbületnek Te vagy az íve.
Pontod leszek, ha tested az I-re hajló.
Keskeny völgy-híd, s én át rajta palló.
Fekszem. Hozzám formálod magad,
eggyé válunk. Kettéosztanálak,
Emelnélek köbre… emlékeim gödre,
hol összefutnak a szálak utánad,
színeidel van tele. Bennem vagy szabad.
9 hozzászólás
Kedves Barna!
Nagy-nagy köszönetem az élményért; szívből gratulálok!
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca, én köszönöm neked , hogy olvasol. Örömmel látlak mindig verseimnél. Üdvözöllek:b😊
Remek vers!
gratulál grey
Nagy koszonetem az olvasásért és a veleményedert a versről. Örülök, és üdvözöllek Grey. 😊
Barnaby!
Nagyon gyönyörűen írtál vágyaidról. Egy picit irigylem a vers ihletőjét. "Bennem vagy szabad." Ez az utolsó gondolat mindent visz számomra!
Gratulálok: Melinda
Kedves Melinda, köszönöm szépen,hogy olvastad és tetszett a vers. Üdvözlettel:b😊
Igen, nekem is …bennem vagy szabad… Nagyon ütős. Gratulálok.
Köszönöm szépen az olvasást és a gratulációt is kedves Edit. Szeretettel látlak mindig verseimnél. ☺
Nagyon szep iras, tetszett, hogy a termeszeti kepek köze materialis dolgok is bekerültek – pontod leszek, ha tested I-re hajlo, ketteosztanalak, emelnelek köbre. Ez a kettösseg nekem nagyon tetszett, gratulalok hozza,
H.