Rózsák közt nyílt egy kisvirág,
Ontotta volna illatát…
De a büszke rózsák alatt,
Neki nem sok babér fakadt.
Jöttek mentek az emberek,
Merengtek a rózsák felett,
Illatukat lélegezték…
De letörni mégsem merték.
Arra jött egy kicsi lányka,
A rózsák közt megtalálta.
Le akarta szedni szépen,
S tüske tett kárt a kezében.
Könnye hullott a lánykának.
Mi bajuk van a rózsáknak?
Miért bántják őt? Nem érti,
Még, csak szirmukat sem sérti.
Neki csak a kisvirág kell…
Sárga szirma napot emel,
Illatára méhek jönnek,
Nem hullanak érte könnyek.
Nem fél, csak ad önzetlenül,
Így gyakran csokorba kerül,
De nem bánja, mert jövőre,
Még sokkal több lesz belőle.
4 hozzászólás
Kedves Scherika!
Nagyon tetszik a versed… Én is igaznak érzem azt, hogy nem mind arany, ami fénylik, de attól még lehet értékes… és az utolsó versszakod kifejezi, hogy ilyen és hasonló esetben a megoldás az, ha továbbra is a virágzás kerül előtérbe és nem a hervadás… Ez nem mindig könnyű, de talán érdemes…
Örülök, hogy olvashattam a versedet… biztatást nyújt nehéz, nehezebb helyzetekre… köszönöm!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Köszönöm a hozzászólásod, és örülök, hogy tetszett. Tartson ez a bíztatás sokáig! 😀
Szeretettel Era
Aranyos versike és szép üzenetet közvetít! Dallamos kedves vers.
szeretettel-panka
Nagyon kedves kis vers, gratulálok:)))
Szeretettel: Klári