Boldogok, ó, ti, csak ámulok én,
ily csoda díszt minő lény kaphatott,
csak egy barackágon, hogy nincs költemény,
eldalolni mennyi szépség van ott.
És boldogok mind, cseresznyék, mandulák,
néma szépségetek fennkölt derű,
örömmel nézi az egész világ,
s komor szívekbe is napfény kerül…
És boldog a tavaszban mind aki él,
színeket látni és szerelmeket,
illatos égen, ha madárdal kél,
dalolja víg tavasz ünnepedet.
12 hozzászólás
A természet egyik csodája amikor virágba borulnak a fák! Szépen ábrázoltad versedben. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Köszönöm, kedves Panka
Szép, mint a tavasz. 🙂
örülök, hogy tetszett, kedves Adrienn
Kedves András!
Csodálatosak tavasszal a virágzó fák. A napokban utaztam és bőven elmerengve tekintettem a virágba borult fákra. Szépen ábrázoltad ezt a szépséget. Tetszik a versed.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
köszönöm kedves Kata
örülök, hogy tetszett
Előbb olvastam az újabb, szomorkás versedet, és most olyan jó volt ezeket az örömtől feszülő, napfényes sorokat olvasni. Nem is tudom, olyan Csokonai-s hatást keltettél bennem. Nagyon szeretem a régies hangzású verseket.
köszönöm, hogy elolvastad, kedves Arany
Kedves András!
A versedből nagyszerűen lejött, hogy milyen boldog vagy. Örülök neki. Az egész vers sugárzik a színektől, illatoktól, a gyönyörű tavasztól, a virágzó fáktól. Nagyon tetszik.
Gratulálok!
Barátsággal
Margó
köszönöm, kedves Margó
Szia András!
Nem csalódtam a következő versben sem! Nagyon mélyérzésű ember lehetsz gondolatvilágodból ítélve. Maradj meg ilyennek! Üdv.: GaZo
Rajta leszek, kedves GaZo:)
köszönöm