Kéklő csillagvirág a kinyíló égbolt,
a felborzolt felhők körbefonják lágyan
szállnak észrevétlen – mint éveim… rég volt
hamvas ifjúságom, bíbic-röptű vágyam.
Nap melege árad, átjárja a földet,
rügyet fakaszt, zsenge levélkék harsognak,
fűzágak festik a földig érő zöldet,
míg bennem a szavak verssé sokasodnak.
Zsong a lombos erdő, feléled a világ,
madarak csivitje száll, fülembe fészkel,
rejtekükből bújnak a bogarak, csigák,
szárnyra kelt pillangók cikáznak a fénnyel.
Virágzó tavasz édes illatát bontja,
pompás színekben a nyíló magnóliák,
szilvarózsa zuhatag-szirmait ontja –
míg lelkemben szólnak kedves melódiák.
4 hozzászólás
Kedves Éva! Minél többször olvasom, annál jobban tetszik a vers.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm, hogy többször is elolvastad a versem.
Örülök, hogy tetszik 🙂
Szeretettel: Éva
Éva,
örömmel olvaslak, szép ez a versed, finom melankóliájú árnyalatokat is érzek a gazdag képek, színek, illatok mögött. Jó volt olvasni.
aLéb
Kedves Éva
Nagyon megörültem ahogy olvastam gyönyörű versedet. Számomra itt kezdődik az, amit versnek nevezünk. Lehet, hogy mások nem így gondolják, de én igen. Gratulálok. Szeretettel
Gyula