Rész egészül,
kör kerekül,
szívek dobbanása ritmussá teljesül.
Ez az az éj,
mikor a kéj
mint tűnt nyarak emléke kél.
Vágyak ölnek,
karok ölelnek,
gyilkos szerelmek életre kelnek.
Lüktető erek,
dobbanó szívek,
egymásnak feszülő meztelen testek.
Meztelen vállak,
esztelen vágyak,
a felszínre tör a mélyből az állat.
…
Ez édesbús érzéssel szívébe költözve
néhány sápadt lány andalog,
lenge fehér felhőruhába öltözve,
mint a földreszállt angyalok.
(2006. III. 19.)
4 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszett ez a vers. Egyszerűen írtad meg, ami számomra érthetővé, olvashatóvá, és szerethetővé teszi. Csak gratulálni tudok!
Ez tényleg nagyon jó, nekem is tetszik!
Nekem leginkább a második, és az utolsó két versszak tetszett, de azok igazán, a többi pedig kiegészíti. 🙂
üdv 🙂
Most holvagy, Daróczy Tamás?
Szólj már! Dícsérj vagy gyalázz!
Neked is részed a vers:
hát hunyt szemmel merülj le
s mélyén élvezd a magányt.
Tisztelő üdvözlettel!