még visszatérő testem lelkeire várok
ujjaim közt csattognak szürke léthatárok
még sóhajok sziszegnek rámkiáltó fénnyel
de kezem érintése szikrát vet az éggel
már itt a suttogás nyugtat szívverésem
karcos éjszakában lebben barna lelkem
jönnek felém apró gyöngyös nevetések
és apró zúgaimban újra lát az élet
visszajövő álmaim halkan nevetgélnek
védtelen út porában napot keresgélnek
nyílnak akácsorok jegenyés határok
kapkodó levegőn magamra találok…
vissza
By ruca
10 hozzászólás
Nagyon szép fantázia!
Gratulálok, Judit
Közönöm, hogy olvasol Judit és örülök,
ha tetszett!
ruca
Szia ruca!
Elolvastam visszafelé! Úgy az igazi számomra. Bocsájtsd meg nekem, ha tévedek!
Szeretettel:Selanne
Hmmmmmmm! Selanne, vigyáznom kell veled látom,
érted a dupla csavart! De ha neked visszafelé jobb,
örülök- nekem is jobb lett volna!
Köszönöm,hogy olvastál és megfejtettél!
ruca
Szia ruca! 🙂
Klinikai halálból vissza az életbe. Alig-alig, de van húzóerő, van miért. A kezdő és a záró sor keretezi az újjászületést. Először megjelennek a spontán mozgások: légzés, az ujjak rángása. Ezek után a tudat fokozatos mélyülésének megnyilvánulásai. A hangok, amelyekért érdemes a "vissza", s még a halál karjai közt is mosolyogni. Az álmok életre keltőek és élnek, a porban is ékszert látnak. Tágul a pupilla és tárul a világ. Az apró ponttól eljutottunk az egyre szélesedő horizontig.
Örülök az utolsó sornak, az maga az újjászületés! 🙂
Kerek ez a vers, valósághű, izgalmas. 🙂
Szia: Kalin
Nagyon alaposan kiveséztél, oda-vissza és rá is
tapintottál lényeges dolgokra. A lélek azonban
furcsa dolgokat művel az emberrel, megkeverve
egy kis éjszakai álommal ilyeneket ringat bennem.
De a visszatérés mindenképpen "benne van".
Köszönöm a kiveséző, alapos elemzésed!
ruca
Szia!
Olyan a versed, mint egy újjászületés. Nincs annál nagyszerűbb, amikor " apró zúgaimban újra lát az élet", mert ez hatalmas lehetőségek tárházát nyitja meg előttünk, és így magunkra találhatunk.
Szeretettel: Rozália
Heló Rozália-bocs, de melózni is kell és nálam ilyen hosszú egy nap- köszönöm a
látogatásod. Igyekszem ujjászületni időpnként, de nem sikerül és meg sem érdemlem-ruca
Kedves Ruca!
Gyakorta keressük önmagunkat, s már az is jó, ha részeinket megtaláljuk. Néha veszük egy nagy levegőt, s pislogunk a világra, mert még bántja szemünket a nagy fény. A lényeg viszont az, hogy akarjuk, s ha akarjuk előb-utóbb kiszínesedik.
Olyan szépen írtad, hogy éreztem a visszatérésed halk lépteit.:)
Szeretettel: pipacs 🙂
Szerbusz pipacska- de állandóan zavarja a szemem valami!!! és nagyon
halkan járok, mint egy szellem,mert másképp nem lehet-hallottad:-nagyon
éles füled van és köszönöm a látogatásod és megtisztelő véleményed:ruca