metróalagutak végtelenjébe veszve.
a Nagykörúton villamossal tekeregve.
kígyóként a HÉV nyakamba,
vagy csak bunda mellé…
sálnak.
Akasztófavirágillat…
én utánam úgyse sírnak…
vissza pestre
By mesehősBy mesehősBy mesehősBy mesehősmetróalagutak végtelenjébe veszve.
a Nagykörúton villamossal tekeregve.
kígyóként a HÉV nyakamba,
vagy csak bunda mellé…
sálnak.
Akasztófavirágillat…
én utánam úgyse sírnak…
5 hozzászólás
furcsa, nem rossz értelemben, csak furcsa.
🙂
furcsa… persze, hogy az. de hát, ami triviális azt minek leírni? majd leírjátok Ti…
nem feltétlen, de ez nem is lényeg az a lényeg hogy Te jól érezd magad ha l.eírtad ami kell 🙂
A címe olyan öreges. A "villamossal tekeregve" kifejezés béjön, és az akasztófavirág illat is. Az "én utánam" meg nem. Tetszett. 🙂
sok jót,
panna
van egy hiperkarma szám, amiben azt éneklik "a véget nem érő hídon át vissza pestre", a vissza pestre inkább azt az érzést akarta közvetíteni. inkább fáradtnak szántam.