Visszafele számolom a napokat,
ahogy a szárnyát feszíti a végzet,
ahol magányos panasz bolyong,
mint bohóc a sötét porondon.
Hányszor vetettem le páncélingemet,
bohócsipkát hányszor tettem
vajon hányszor, kenderkóc fejemre?
Aki itt szárnyal, vajon én vagyok
a trapézon a szenvedéstől kába,
aki a szívéhez kap, mert nincs levegő,
én lennék talán a nagy nevettető?
Torzít a kép, a manézs, a piruett.
A bohócon a fél világ csak nevet,
s két szemem két nagy könnycsepp.
Megrohannak a vádak, üldöz a zaj,
visszafele számolom a napokat.
A lét ma sem jobb, ma sem rosszabb.
A cirkuszban a bohóc a főattrakció.
Visszafele számolom
By oroszlán
10 hozzászólás
Kedves Ilona!
Hálás vagyok gondolataidért.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm kedves Szabolcs!
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica! A bohóc szerepe hallatlanul fontos a cirkusz porondján. Ő az, aki befelé sír, de könnyeit nem mutatva mulattatja a nagyérdeműt. Az Élet is egy nagy cirkusz és kicsit mindannyian bohócok vagyunk benne, ki ki a maga területén. A teniszedző például nagyon sokban hasonlít a bohócra, szórakoztatni kell, bármi is történik. Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Ez így is van ahogy te is gondolod. Próbáltam rávilágítani több szemszögből. Mar nem az első vers ebben a témában.
Köszönöm, hogy onvastad.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Bohócokká váltunk, ha akartuk, ha nem.
"vajon én vagyok
a trapézon a szenvedéstől kába,
aki a szívéhez kap, mert nincs levegő,
én lennék talán a nagy nevettető?" – Nagyon az elevenembe talált a versed!
Szeretettel:
Ylen
Orulok kedvesYlen, hogy ertetted a versem lenyeget.
Szeretettel lattalak. Ica
Kedves Ica!
Elgondolkodtam, hogy az idővonalon melyik ponttól számolod visszafelé a napokat?
A fellépésig? Vagy a műsor végéig?
Nem mindig tudhatjuk mikor kell fellépni bohócként, és az utolsó előadás napja sem mindig ismert…
Szép, és egyéni, mint mindig, és szomorú, mint legtöbbször.
Judit
Kedves Judit!
Mindig megállhatunk akárcsak egy percre is, hogy átgondoljuk az életünknek egy- egy mozzanatát.
Örültem és köszönöm a soraidat.
Szeretettel: Ica
Drága Icám !
Mindenki bohóc valahol, az élet bizonyos szakaszaiban.
Gyönyörű, de szomorú versed szeretettel olvastam.
Ölelésem : Zsu
Drága Zsu, milyen igazad van, valahol él bennünk egy bohóc, vagy csak bohocok szeretnénk lenni?
Ölellek szeretettel: Ica