Szemeidben óceán, egy távoli mély tenger.
Oly szelíd és hatalmas…
Gonosz ellen fegyver.
Ajkaidon ég a tűz a napmelegű vágyból.
Annyira forr bent a láz…
nem kelünk az ágyból.
Szorítsz, ahogy én teszem, átölelem a tested,
órákig se mozdulunk…
képzeletem fested.
Orrocskád enyémhez ér és sóhajodat érzem,
szívünk egy ütemre jár…
szép neved becézem.
Érzem, hogy e pillanatot soha el nem vesztjük.
Lehet mindjárt útra kél…
de visszajön, és kezdjük.
2 hozzászólás
Az a rengeteg hármaspont felesleges, anélkül is teljes a vers.
Üdvözöllek:SzJ
Gratulálok Bálint, ez nagyon remek vers, sokkal kifinomultabb mint az első verseid. Látszik hogy van tehetséged hozzá. Ne hagyd abba!
Üdv Gábor barátod