Víz alatti, néma torony

Víz hullik a tengernek tükrére
Alatta buborék kel éltre
Egyre alászáll a mélybe
A tengerlakók gyönyörűségére.
Kicsiny halak ficánkolnak körülötte
Fényes pikkelyeik a nap megsütötte
Csillognak erre, csillognak arra
S a kék víz így össze-vissza tarka.
De nini ott egy ódon torony
Melynek sorsát csak a tenger követi nyomon
Zöldre festik a többszáz éves moszatok
Lépcsőin rég nem jártak óriás hírű papok
Keresztjét félre döntötte az idő vasfoga
S vörösre festette sok-sok korall aranykora.
Kertjében csak megkövesedett fűzfák nyugszanak
Rég nincs kulcs a nem létező lábtörlő alatt.
Minden csendes, nyugodt és néma.
A torony csak áll s mozdulata méla.