I.
Újra szelíd hullámok ringtak. Az esti vihar már
rég elcsendesedett a csatorna felett, hol a nedves
palló ívelt félig. A víztükör elrohanó kis
fodrai mosták lábait, és békák merülése
rázta fel álmából ismét ébresztve a reggelt.
Majd eltévedt fénysugarak csobbantak a vízben.
Álmos, néma halak kapdostak utánuk hiába,
és áttetsző testüket így festette be kékre
minden rezdületével a víz. Üde szél nevetése
mely borzolta a nádast, s felreppentek a lepkék.
II.
Ott álltál egyedül, mint angyal a fény közepén, a
fű zöldjében a tágas gát túloldali részén.
Rám mosolyogtál, és szép őzszemeidben a reggel
első pillantását villantottad a tájra.
Még meglebbentek hajfürtjeid, és kinevettél.
Én csak néhány másodpercnyire néztem a vízre.
Visszatekintettem, s már nem voltál sehol. Újra
eltűntél, mint minden reggelen ebben az évben.
Lábnyomok őrzik az emléked, s néhány taposott, zöld
fűszál, és talpadra tapadva a porszemek álmok.
III.
Lassan erőre kapott a nap, és elhagyta a felhők
tág fedezékét, hogy ragyogását földre bocsássa.
Ültem a parton; némán, mint mindig, mikor az fáj,
melynek már nem lenne szabad, de a szív, a kegyetlen
szív, olyan őrült. És örvény született a mederben.
Láttam, amint egymásba kapaszkodnak, s keverednek
még egymással a hullámok, s tölcsér alakúan
tűnnek a mélybe, s utána megint rohanó habokat vitt
gyorsan a víz, ám néhány perc multán csak a csendes,
kék felszín érintetlen vize volt velem ismét.
11 hozzászólás
Tetszik. Jó lett.
Nagyon tetszett az elején a táj leírása. Gratula az egészhez!
Köszönöm a hozzászólásotokat.
Csodálatos látomás. 🙂
Gyönyörűen megírva persze.
KIöszönöm szépen. Ez a kedvenc versem.
Nemcsak a képek gyönyörűek benne…A tihanyi vízpartot juttatja eszembe, és biztos vagyok benne, hogy mindenkinek mást és mást jelent. Ugyanakkor azon csodálkozom, hogy a formát még senki nem dicsérte. Most én is megkérdezem: ilyen jó magyartanárod volt, autodidakta voltál vagy csak így kisujjból rázod ki az antik versformát?
Nekem is nagyon tetszett. És engem is érdekelne a válasz az elöttem szóló kérdésre.
Köszönöm, hogy olvastátok. A versírást, köztük az antik verselést tanultam.
Kedves Tamás, most bukkantam rá a verseidre, mindegyik nagyon tetszik, de ez nagyon. Tehetséges vagy. Gratulálok, köszönöm az élményt
Valósággal éled a tájat,magával sodor a környezet,s a legszebb az,hogy te
hagyod magad sodorni.Mi több provokálod ezt a sodrást,s így születnek azok a
szép képek.Hogy fantáziád olykor csapongó ez csak tetőzi az olvasó élményét.
Nagyszerű!
Nagyon szép ,mint mindegyik versed,nagy tehetség vagy.