Bolond világ ez, úgy hiszem, hogy az,
nem éri el csupán a híg malaszt,
amely profán a lelkeinkre dől,
akárha volna nagy, lyukas vödör.
Beléje önthető akármi szenny,
hiszen hiába, messze már a menny,
a bűn erényeinken ostromol,
nyomán közelg felénk a rút pokol.
De hát mi adtuk ép hitünket el,
nekünk csupán a csonka dogma kell,
kapunk belőle, nincs panaszra ok,
mi partra tett, mihaszna koldusok.
Fejünk lehajtva hallgatunk tovább,
hisz így akarjuk és e torz világ
takarja bűneinket egyre csak,
de mindeközben átver és becsap.
Nyakunk a nagy tiló alá feszül,
a lelkeinkre hájas ördög ül,
a szánk befogja mélabús közöny,
s a félelem lecsorg a vödrökön.
4 hozzászólás
Kedves Imre!
Hihetetlen sok igazságot tartalmaz a versed!
Gratulálok!
Baratsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Hálásan köszönöm, hogy figyelsz a verseimre.
Barátsággal, Imre
Drága Imre! 🙂
Nívos társadalomkritikát fogalmaztál meg a verseddel.
Fennköltségbe csomagoltad benne bolond világunkat igy érzékeltetve a mérhetetlen különbséget a “nagy,lyukas vödör” szimbolizálta profán és szakrális között.
Csonka dogmákkal teletűzdelt mindennapjainkat közönyösen, szolgalelkűen éljük, nem szólalunk fel mert igy biztonságosabb, egyszerűbb.
“Nyakunk a nagy tiló alá feszül,
a lelkeinkre hájas ördög ül,
a szánk befogja mélabús közöny,
s a félelem lecsorg a vödrökön.”
Mély elismeréssel gratulálok ….
Kedves M.!
Köszönöm szavaid.
Barátsággal, Imre