VOLT

A zene az ösvény
a tér a képzelet
riadt bokorban gyűlik
vizelet
tapasztalat
emlékezet

Költők vetélnek a színpadon
falatnyi szoknyák fújják az ösztönt
elborult ég adja a hátteret
a vásznon tapsolják a festőt

Kitépett sírás, a felejtés sírt ás
meghalt a külvilág
nyakkendőt ölel a piercing
napfényt a gyertyaláng

Piszkosan
tisztán
felhősen
felhőtlenül
minden egyszerű
volt.