Volt egy álmom
Volt egy álmom, benne fények
kerek erdő s szép remények,
vadak jártak hű utamon
legyezőm volt fák és bokrok,
volt egy álmom, benne gyermek
sóhajtásán csak nevettek,
elindult hát szelek szárnyán
látni vágyta van-e sárkány?
Csendes erdő ölelése
cirógatva köszöntötte,
lába nyomán levél zizzent
apró léptek, kicsi kincsek,
fülig érő mosolyával
erdőt járta egymagában,
kiáltotta:-hol vagy sárkány?-
mért viselkedsz te oly gyáván?
Az erdő lakók csak figyelték
nem kímélte kicsi testét,
álom jött hát fa tövében
szomorúság a szemében,
kedves hangra ébredezett
keresték a kisgyermeket,
rátaláltak s hazavitték
betakarták s lefektették,
álmomban láttam magam
gyermek voltam, kóboroltam,
csodás álom, szép gyermekkor
felébredtem, sárkány sem volt.
4 hozzászólás
Kedves Hableány!
Tetszik ez a kis "mesevers", bár néhol kicsit döcögősek a rímek. De ezt egy kívülálló talán észre sem veszi.
Az utolsó rímpár talán ütősebb lenne kicsit humorosabban: "…szép gyermekkor" "…: sárkány sehol!"
Szeretettel: dodesz
Köszönöm, hogy olvastál dodesz! 🙂 Köszönöm a gondolatokat a véleményeket is!
Kedves Hableány!
A rímeken bármikor tudsz csiszolgatni, de mivel én ahhoz nem igazán értek, engem a mondanivaló tud megfogni.
És itt most szívesen időztem! Nekem nagyon tetszik!
Szeretettel:
Ylen
Köszönöm Ylen, hogy olvastál, és megköszönöm gondolataidat is! 🙂