Volt egy percem a hangos zűrzavarban;
Megálltam némán s behunytam szemem…
Terád gondoltam, mert pont így akartam;
S újra megtalált ott, a szerelem…
Az emberek körülöttem haladtak;
Mint némafilmen mozgó figurák…
S én gondolatban, egyre, lankadatlan;
Simogattam szép kezed bársonyát…
Leírom mindezt, mert jó volt akkor, ott.
Éreztelek. Valahol, mélyen, bennem…
Én, aki mindig csak lopva álmodott,
Abban a percben, újra tiéd lettem…
Szerelmem beléd, úgy csimpaszkodott;
Mint bezárt rab, ha lát egy csillagot…
4 hozzászólás
Szép pillanatkép, szép vallomás!
Szia Braunel!
Bevallom, én lubickolok. A látvány Petrarca, a rímek és a szótagok inkább Shakespeare-idézők, a quartináknál megint William, de a tercináknál néha újra Francesco jelenik meg. Akármi legyek, ha ez nem egy kevert, hamisítatlan "Braunel-szonett! 
Húúú, de szigorú volt Csaba!
Azt is tudom, hogy ez nem egy perc alatt született, legalább 2 óra kellett hozzá. :)))
Jambikusan van javítanivaló, a rímek néha ragokat rejtenek. A tartalom kellőképpen mély, a zárlat nagyon jól sikerült. A nagy kezdőbetűk néha eltántorítanak a merüléstől, ezt ajánlom átgondolásra. Az írásjelekkel nem mindig értek egyet, mert sokallom őket, kizökkentenek. Engem lenyűgöztél, figyelni fogom írásaid. Ez egy kankalinos vélemény, mert nagyon szeretem a szonetteket, s nálad különlegeseket olvashattam!
Jólesően köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
Braunel, tetszett a szonetted. Sok mindenben igazat kell adnom Kankalinnak, de összességében az kell mondjam, mind az építkezése, mind a hangulata teljesen megfelel a szonett követelményeinek, és a rímképlet is remekül jön, a quartinák kiválóan építik a történetet, a tercinákban nagyon tetszik ahogy kiterjeszted elvonatkoztatsz és kivezetsz. Örömmel olvastam, mert magam is szeretem a kötött formájú verselést.
aLéb
Csaba,
Kankalin,
aLéb.,
Köszönöm hogy itt jártatok és elolvastátok a versemet…