Voltam

Voltam
Vásott kölyök,
És kövér Göncölök
Hátán lovagoltam.
Voltam
Földhöz nőtt agg,
Ki jeleket rajzol a porban.
S én voltam
Az is ki eltapostam.
Voltam csend, és harang,
Kinek félreveri nyelvét a vész.
Voltam megtört, és csonka
És, több is mint egész.
Voltam kirakós.
És volt kit kiraktam.
Voltam tajtékos tenger,
És sós
Iszapban
Haldokló hal;
S fehér ajakkal
játszottam
Egy pantomim darabban.
Voltam jós,
És sorsokat dobtam a porba.
Voltam tudós
Ki nem hittem az isteni szóba,
S kinek nem volt ura
Se kész képlet,
Se kocka.
Voltam mámoros,
Vad, buja, barbár,
S kinek ajkán
Megremeg a hit.
Mert volt mikor nem volt társam
S ily tinédzseres-magányba
cölibátusba cibálta
Nincstelen lelkem
Koldusrongyait.
Voltam kéjenc, és parázna,
És anyátlan apátlan árva.
Voltam vád, és vétek.
S két kezemmel mentettem
Magamnak menedéket.
És volt, ki kinevetett,
S volt, ki nevetett velem.
Voltam szellemes
És szemtelen.
Voltam bárgyú és bájos,
Konkrét és talányos.
Voltam titok és bók
És szótlan,
S ki szádba adja a szót.
S húztam álruhát,
Ezret.
Játszottam bambán, butát
És szentet,
És költőt;
És burjánzó bogáncs nőtt
A számon.
S most kóró verseim gazát kapálom.