Száguld a vonat a pályáján,
a Dunának a bal partján.
Ahogy elhagyjuk Budapestet
és Dunakeszin keresztül megy
a vonatunknak nyílegyenes pályája,
sok szép település tekintetünket vonzza.
Dús zöld növényzettel, távoli ormokkal díszes táj
és íme, itt van egy szép kisváros, Vác is már!
Itt volt az első vasútvonalnak vége,
mely Petőfit is verssorokra ihlette!
De vonatunk innen máris tovább indul
és egy kanyarral távozunk a városból.
Ám újból változik a táj. Ránk megejtő, új szépségek sora vár!
Jobbról Kismaros! Keskely vágányán kisvonat menetkészen áll.
Felvisznek apró kocsijai a gyönyörű Királyrétre.
Viszont vonatutunknak itt még egyáltalán nincsen vége!
Megérkezünk a Duna partján lévő gyönyörű Zebegénybe.
A másik oldalról Visegrád szépsége tűnik a szemünkbe.
Egy nagy hegy ormán komor vár állott, ma beszédes várrom.
Így, zordon szépségében is még ma is uralkodik a tájon.
Mindvégig a természet szépségét élvezem,
a Duna ott hullámzik hozzám közelségben.
Hátán egy teherhajó lassacskán úszik.
A nap fénye a békés hullámokon nyugszik.
Ezek után a sok szépségtől eltelve
érkezünk Szobra, az utunk végére.
Ez a szép vonatút is azt mutatja,
hogy hazánknak szép szinte minden sarka!
Pecás