Sok kis apró, törékeny fecske gyülekezik,
ismerős fészkétől bánatos dallal búcsúzik.
Könnyét hullatja, ám lassan felszáll, elvonul
messze- messze délre, szívem féltőn összeszorul.
Jön a sötétség, óvó árnyak szólítgatják,
ezüst Hold segítsd meg őket, utat világítsál!
Éles, apró szemük égi iránytűt kutat,
alkonykor szinte ólomként a nádasba zuhan.
Ó drága arany Napsugár hozd el a nyarat,
meleg, bársony fényeddel csalogasd őket haza!
Várja már őket az ismerős, régi fészek,
most, hogy újra látom őket boldogságot érzek.