Erdő
dércsípte lombod vörösen izzik.
Meghalsz
egy röpke pillanatra tavaszig,
S régi életed utolsó perceit
ünnepi díszben várod.
Kigyúlsz, lángolsz,
hogy főnixmadárként
hamvaidból újraéledj.
Oh csodás
csodás az élet…
Vörös hervadás
By Szabcsi
3 hozzászólás
Szia!
"dércsípte lombod vörösen izzik"
Nagyon szép! A versed egészében tetszik.
Gratulálok!
Üdv:Selanne
Fú, ez nagyon elgondolkodtat, teljesen belemerültem a soraidba. Habár nem vagyok híve a "keszekuszán" megírt verseknek, ez nagyon bejött. Furcsa, hogy nem azzal magyaráztad azt, hogy az élet szép, mint amivel mások szokták általában: tájképpel vagy egyszerű érzelmekkel, hanem az elmúlással. Ez a furcsa azonban kifejezetten pozitív. Éljen Kosztolányi, aki ötletet adott Neked, éljen a kezed, ami leírta!
Szia,
Réka
Szia Réka!
Köszönöm a hozzászólást és örülük hogy tetszett 🙂