Az ég akartunk lenni –
vattacukor-rózsaszín
mikor elhalad mellettünk a fény,
és átírjuk a világokat, mert változunk.
Magunkénak tudni, Holdat, Napot,
és összetartani megannyi csillagot,
elérni a végtelenséget,
állapotnak hívni egy mozgást.
Tengelyeken átborulni
és csak esni, esni és esni,
mikor túlcsordul bennünk a felhő,
vagy belénk ragad a köpült gondolat,
mint föld felé húzott aranyfonalak.
Egy párhuzamos univerzumba bekopogni,
ahogyan az eső az ablakokon;
behunyt szemmel elfújni a leveleket,
zörejben olvad most egy alkony.