Zaccos a kávés csésze,
Benne egy angyal képe.
Csak arra vár, hogy végre,
Szállhasson fel a kék égre.
Zaccos a kávés csésze,
Benne az ördög képe.
Csak arra vár, hogy végre,
Angyalt ehessen ebédre.
Zaccos a kávés csésze,
Benne a lelkem képe.
Csak arra vár, hogy végre,
Elszálljon örökre mérge.
Zaccos a kávés csésze,
Benne egy élet vége.
Csak arra vár, hogy végre,
Beleszeressek szívébe.
2 hozzászólás
Kedves Farkas László!
Ez a vers egy nagyon szép darabja a szerelmes vers műfajának. Tetszik, hogy ugyanarra a képre húzod fel mind a négy versszakot. Tetszik a versnek mind a szótag, mind a szerkezeti ritmusa is, ha jól értelmezem akkor a vers keretes szerkezetű, ugyanoda tér vissza ahonnan indult.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Kedves Emil!
Nagy örömömre szolgál, hogy tetszett a vers. Jól érzékelted a vers tényleg keretes szerkezetű, a szerkezeti ritmusról viszont nem tudok nyilatkozni. 🙂 Köszönöm, hogy vetted az időt és fáradtságot, hogy írj!
Üdvözlettel: Farkas László