Zajong a csönd,
épp elköszönt.
Sötétség még nem világít.
Nem hinném, nem hittem volna,
Terajtad kívül
lesz egyáltalába’ másik.
Patak partján a szél,
meg napsugár is
virgonc, huncut
lombokkal játszik,
gyere! Vetkőzzünk gyorsan
mihamarább!
Az Idő úgyse se figyel ránk,
most éppen ásít…
Zajongás
By túlparti
2 hozzászólás
Kedves Túlparti!
Remek sorok. Gyakorta történik meg velünk olyan, amire korábban nem gondoltunk volna. Én épp az ellenkezőjére nem számítottam, arra, hogy bár többször is férjhez mentem, mégis egyedül voltam/vagyok életen jelentős részében. Arra is számítottam, hogy többre viszem, de hiszen egyedül minden nehezebb, viszont jobb, mint egy rossz párkapcsolatban.
Játékos, könnyed, pajkos, kedves verssoraid tetszéssel olvastam. Nekem nagyon bejött.
Szeretettel: Rita 🙂
Sohase zavarjon kedves Rita!