Éteri ködben búj a távol,
csodáját a földre leküldve,
fátyolba öltözött az erdő,
nyertes lett a sötéttel küzdve.
Komótos léptek halk nesze tűn'
a világ zajától messze fut,
távolodom a messzeségtől,
hajamra a fény fon koszorút.
Éteri ködben búj a távol,
csodáját a földre leküldve,
fátyolba öltözött az erdő,
nyertes lett a sötéttel küzdve.
Komótos léptek halk nesze tűn'
a világ zajától messze fut,
távolodom a messzeségtől,
hajamra a fény fon koszorút.
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Ez a vers nem csupán tartalmáért, de apró megoldásai miatt is nagyon tetszik. Különösen tetszenek a rövidre szabott, de épp ettől oly karakteres igék: búj, tűn'.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Fényt hoztál, szeles reggelembe! Köszönöm! ❤
Edit