Függönyként hull, záporoz,
reszketve bólogatnak
a fák, köszöntik a
hűst hozó, lágy esőt.
Beszippantom a levegő
földszagú illatát. –
Nem hasonlítható semmi ehhez.
Már nagyon hideg van.
Elbújik minden madár,
a kukoricatábla
megadóan integet
a világnak. A távolban
az erdők zöldje kékbe
öltözött. Himbálózik
kecsesen az akác,
táncot jár a zenére.
Az égi zongora vad
etűdöket játszik.
Fuvolája csöndre és
kedves mosolyra inti.
4 hozzászólás
Nekem az a véleményem, hogy versben a lényeges dolgokat kell leírni olyan tiszta művészi formában, amilyen még nem volt. Ez az újítás.
Nem rossz vélemény!:)
Hi! És, mit nevezünk tiszta művészi formának? -Ha tudunk mellette érvelni, akkor mindent! Ez a vers lényeges dolgokról szól, Mert a természet lényegesebb, mint mondjuk a társadalom, a politika, vagy a többi unalmas hülyeség, de bövebben a “Kis herceg”-ben!
Szia!
Igen, ebben igazad van! A természet, a természet alkotta csodák, az emberi élet és azok szépségei a legszebbek, ha úgy tetszik “művészi” értékűek. És ezek mellett megyünk el, nem vesszük észre. Nem csodáljuk, nem írjuk le, nem vigyázunk rá…. A politika, társadalom…… nem megyek bele, de egyetértek maximálisan:)
Na igen! A kis herceget jó volna többeknek is olvasni:)
Köszi, hogy olvastál és értékeled, megtisztelsz ezzel.:)
Üdv.: Móricz Eszter