Zarándokút melyet végig jársz,
közben lelki nyugalmat találsz.
Sokan mentek már itt előtted,
de most született szándék te tőled!
Zarándokút, Compostella vár,
végighaladsz Szent Jakab útján.
Míg az út porában elhalnak a léptek,
Megtisztul a lelked, lassan újjá éled…
Elhagyva már sok rög, kis halom,
így kopik a nyűg is, mi volt válladon.
Tedd le terhed vándor, itt az égi fény,
mely vezérel téged, hogy igaz legyél!
Minden zarándoklat, búcsú, egy ima,
számos ösvényt jársz be, utad nem sima.
Áldozathozatal, mi istenednek jár.
Mária királynő, s Jézus a király!
Istened azonban szívedben terem,
szeretet és remény, hit és kegyelem.
Kitartás zarándok, rójad utadat,
míg eggyé válik véle, vándor tenmagad!
4 hozzászólás
A vándor maga az út- és az út maga a vándor
az összes emlékeivel.Nekem tetszik alberth.
ruca
Köszönöm, kedves Ruca!
Vannak közelebbi zarándokutak is, de ez az egyik leghíresebb. Én csak képzeletben jártam végig, útikönyv és térkép alapján, de még így is felfrissültem lélekben.
Üdvözlettel: Alberth
Igen egy zarándoklatnak így van értelme, néha biz' rá fér az emberre. ha külsőleg nem is, de lélekben megtisztul. Nagyon jó vers!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Régebben írt versem ez is. De hát nem csak a legújabbakat szeretném publikálni. Tudod errről a zarándoklatról sokat olvastam és hallottam hogy magyarok is végigjárták már Szent Jakab útját, számos zarándokunknak lelki tisztulást sikerült elérnie általa. Erről feltétlenül írnom kellett. 🙂
Szeretettel üdvözöllek!
Alberth