Ahogy most hallani:
zbeub, zbeub, zbeub,
hatalmas gépeit
járatja Belzebub.
Bármely agyba bejut,
nem kér rá engedélyt,
zsizsegve őrli benn
a virtuális tért.
Hangokra hullt szavak,
nincs már otthon, család,
nem szólíthatsz nevén
testvért, apát, anyát.
Szerelmed sincs. Lesel
az ajtón egy jelet,
ábrák segítenek,
hogy eltaláld nemed.
Ahogy most hallani,
új értékrend van itt,
hazád határtalan,
nem vagy se bent, se kint.
Aki ma útra kél,
bármerre vándorol,
identitása az,
hogy nincsen már sehol.
Egy árny a sarkon túl
mögéd ugrik, s leüt.
hiába futnál, hagyd,
ő lakik mindenütt.
Ahogy most hallani:
zbeub, zbeub, zbeub,
forgatja késeit
elménkben Belzebub.
Honnan szerzett erőt,
honnan energiát?
Mivel működteti
hatalmi monstrumát?
A válasz egyszerű,
magadban megleled.
Súgod: az nem lehet!
Aztán beismered.