A várak felől ének száll szüntelen,
a csúcsokon szellemek kórusa zeng,
az úton opál, achát fénye dereng
és kék törzsű bükkerdő homálya leng.
Sétálgatok e szüretszagú tájban,
várromok között, hol az idő megállt,
régmúltat idézik a kövek,s a fák,
jobb volt nekik a letűnt szép világban.
Így porlanak most a csúcson a várak,
árasztják még dicső korok illatát,
alattuk a völgyekben apró házak,
emberek nézik e lassú pusztulást.
Zemplén hegyei fennköltek, csodásak,
szemnek, léleknek adnak vigasztalást.
20 hozzászólás
Kedves András!
Gratulálok, nagyon jól sikerült szonett!
Üdv, Judit
köszönöm, kedves Judit
Szia András !
Sajnos nem jártam én ott, a férjem vadászott a hegységben. Mesélte csodaszép. Remélem egyszer sikerül eljutnom. Tudod? Most az jutott eszembe, eljárogatunk külföldre,és Magyarország miért marad le, sok esetben. Bár töredelmese bevallom ismerem hazámat, ugyanis sok szép helyen jártam, de valahogyan ez a vidék kimaradt. Szép verset írtál!
Szeretettel:Selanne
örülök, hogy tetszett, kedves Selanne
Nocsak, egy szonett!
Kellemes utazáson, kiránduláson vehettünk részt általad!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
köszönöm, kedves Fél-X
Kedves András!
Sajnos a Zemplénben még csak egyszer jártam. Szépséges versed által ismét elmehettem, sőt még egy kis időutazás nosztalgiája is megérintette lelkivilágomat.
Gratulálok ehhez a szonettedhez is!
Alberth
köszönöm, kedves Albert
Kedves András!
Csodálatos tájleíró szonettedhez gratulálok!
Hiába, Te már mesterfokon műveled e gyönyörű versformát!
Szeretettel üdvözöllek: Lyza
köszönöm, kedves Lyza,
bár úgy lenne, de ki kell tartani:)
Elmélyültem benne! Gratulálok!
Barátsággal panka!
köszönöm, kedves Panka
Gratulálok nagyon szép szonettedhez! Jó volt ismét olvasni.
Zsanett
nagyon köszönöm, kedves Zsani:)
Szia András!
Mesés ez a zempléni táj. Láthatóan tárod a képeket az olvasó elé, érezni az illatokat, idézed a múltat, életre hívod a jelent.
Mélyen szép vers! Örülök, hogy olvashattam!
Szeretettel: Kankalin
köszönöm, kedves Kankalin
Szép vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
örülök, hogy tetszett, kedves Rozália
fájdalmas is látni, belerokkan, öregszik az ember szíve, ahogyan a köveket hordják az árok szélére. S hiába tatár, török, kuruc vagy labanc. nagyobb kárt szenvedett a vár szíve, mint a fal….
Boldogkő sem boldog már, Regéc is elvész, Abát is siratja Amadé… Füzér is egyedüli gyöngy a régi láncon…. Tokaj várát bozót fedi Patakon a Rákóczi várat is sár öleli…
szívem szeglete a zemplén, örömmel látom, hogy másnak is….
grat…
m
köszönöm, kedves Gábor