Zénó, a kutyus bőszen nagy tettbe fogott.
Szeretné megismerni a világot!
Nagy-nagy vágyát cselekedet követte:
könyvét kinyitva mancsára fektette.
Szemüvegét az orrára illesztette.
Belefeledkezett a képekbe.
Ám a képek alatt sok-sok jel volt,
amikkel Zénó sehogy sem boldogult.
Hívta kutyatársát, Fifit, hogy segítsen,
de Ő sem tudta olvasni a betűket.
Kérdezték a bagolyt, mi van e sok betűben?
A bagoly olvasását hallgatták ketten.
– Sok-sok szép mese van e szövegekben –
mondta a bagoly kissé berekedten.
– De ha majd iskolába jártok Ti ketten,
elboldogultok majd e betűtengerben.
Ám mivel a Zénó és Fifi már dolgoztak.
felnőtt kutyákként több telekre is vigyáztak,
ezért csak az esti iskolában tanulhattak.
Nemsokára önállóan írtak, olvastak.
Egészen kiokosodtak!
Festettek, rajzoltak, számoltak.
Bizony egyre többet tudtak!
Még okosabbakká váltak.