Ha babot ettem, babról mesélek,
izzó testekre vágyom örökké,
e táncban szemetek az égtől lesz kékké,
Zorba vagyok, zorbául beszélek.
Nem csináltam soha semmit félig,
élvezem a munkát, ha dolgozni kell,
karom erős, ha a bánya ölel,
az embert csupán tettei ítélik.
Egy bűnöm volt csak életemben,
a Nőt Istennél is jobban szerettem…
A nő, mint a gitár, félteni kell,
a nőt, mint a zenét élvezni kell,
hisz angyalok ők, s néha szétvet az ég…
imádatuk élet, s bennük a vég…
4 hozzászólás
Szia András!
Úgy látom jól vagy! 🙂
Örülök, hogy nőnek születtem! Jó a vers!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Valóban jól vagyok, köszönöm.
Örülök, hogy tetszett
Kedves András!
bizony a nőt félteni kell és élvezni. S ha mindezt megteszed, biztosan viszonozni fogja a szereteted!
Nagyon jó a versed!
szeretettel:
Hamupipő
Örülök, hogy tetszett, kedves Hamupipő