Zsoltárok hangjait zendíti
fák ágai közt a szél.
Vágyó álmom lassan
ébred és útra kél.
Az éjszaka, mint jó barátot köszönt.
Az ész nem úr már az ösztönön.
Milyen távoli most minden gondolat,
milyen indulatok vezetik tollamat.
Vágyak szárnyán repül a képzelet,
lassan elakad, ziháló lesz a lélegzet.
Távoli minden boldog perc,
emlék csak amikor ölelsz.
4 hozzászólás
Szép vers.
A címe és a kezdő két sor alapján azt is gondolhatná az ember, hogy valamilyen “Istenes” vers lesz, ehhez képes elkalandozás egy régi szerelemhez.
Összedégében tetszik.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Szálab!
A szerelem olyan mint egy ima… minden megnyilvánulásában… tulajdonképpen a vers nem egy régi szerelemhez szól, hanem egy mai szerelemhez, akivel régen boldog voltam… 🙂
…már nagyon régen írtam…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Kedves koma!
Szép verset írtál:)
Üdv: Borostyán
Szép napokat kívánok!
Szervusz Borostyán!
Tulajdonképpen a versek maguktól íródnak én pedig rögzítem őket… 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu