Börtönöm falára kócolom neved:
Zsuzsa.
Egy árva szénkarc csak csupán.
Napokból kirakott üzenet,
De nem tőlem – furán
Faragott minket mesterünk.
Általunk nem feled
Senki. Míg téren, és időn át
Húz, vontat a neved:
Zsuzsa.
Mint számban málló kenyér
Úgy foszlik szótagjaira szavad,
S míg éltettél,
Te, ki sokasodni kész,
Mert beléd szalad
Mind a titkol tag
Ki törtre egész.
Zörgő csillagképek között,
Te mindig sorsom néma csendje voltál.
S míg én aludtam puha párnák között,
Te álmaimban forgolódtál.
Zsuzsa
By capslock
6 hozzászólás
Kedves capslock!
Tetszett a versed, bizonyára örül a kedvesed:)
Üdv: Borostyán
csodás. nagyon tetszik. számomra paul géraldy-t idézi.
Capslock, tetszett a versed, bár néha megtornáztattad a felfogókámat. Nagyon jó volt olvasni!
aLéb
Köszönöm a hozzászólásaitokat.
De nem örül a kedvesem:D… mert nincs.
Ezt egy nagyon jó barátomnak írtam:D…
Ezt nem kellett volna….
Nagyon mellbevágó!!!!!!
Érdekes ma este, csak olyan verseket olvasok, ami ..olyan mint az életem…
Zsuzsám…
Szinte szégyellem, hogy ezt nem én írtam…
Frenetikus!
Gratulálok, valahogy másképp..úgy igazából!
d.p.
Zörgő csillagképek között,
Te mindig sorsom néma csendje voltál.
S míg én aludtam puha párnák között,
Te álmaimban forgolódtál.
ehhez nem elég tanulni, az ilyesmit érezni kell, belülről kell, hogy jöjjön… ilyesmi leírásához tehetség kell. Neked abból van bőven.
"Mert beléd szalad
Mind a titkol tag
Ki törte egész." Ezt a részt viszont nem értem… mind a titkol tag, ki törte egész? uhh ez már nekem magas 🙂 Nem maradt le egy t?