Aranylón reszket az ég,
vadul fúj a szél,
kergeti álmait,
űzi messzire.
Szürke fellegek
cikáznak az ég alján,
zúg az erdő,
zúgnak a fák…
Becsukom a szemem,
és csöndben álmodom,
nem hallja senki,
hiába panaszkodom.
Zúg az erdő…
Zúgnak a fák…
Langyos szellő
megcsókol szeliden.
2 hozzászólás
Szép képet rajzoltál! Gratulálok!:)
Errefelé ilyen minden….esik, fúj, zúg…..:)
Üdv.: Móricz Eszter