Fjodor Tyutcsev: A Néván

НА НЕВЕ

И опять звезда играет
В легкой зыби невских волн,
И опять любовь вверяет
Ей таинственный свой челн…

И меж зыбью и звездою
Он скользит как бы во сне,
И два призрака с собою
Вдаль уносит по волне…

Дети ль это праздной лени
Тратят здесь досуг ночной?
Иль блаженные две тени
Покидают мир земной?

Ты, разлитая как море,
Дивно-пышная волна,
Приюти в своем просторе
Тайну скромного челна!

1850 г.

______________________

A NÉVÁN

Hullámai közé hullva
Ismét csillag játszadoz,
S szerelméről néki újra
Titkos csónak áradoz,

Mely csillagon, fodron által
Siklik, mintha álmodna,
S két szellemet visz magával
Lágy hullámokon tova…

.Csemetéi lustaságnak
Éjjel szórakoztak itt?
Vagy Földünkről áldott árnyak
Párosa eltávozik?

Néva, fodraid csodásak,
S tengerként ömlesz te szét,
Szerény csónakod titkának
Leld meg mélyeden helyét!

Pétervár, 1850. július

________________________