Egy csepp könnycsepp hull mint a zápor,
Senki sem bántot, mégis fáj most.
Édesen fáj, mert az jutott eszembe,
Mily kedves voltál és ott voltál mellettem.
Most neked fáj és sajog, minden mi szép volt,
Mégsem akarod a baráti jobbot.
Olvasom a versed, könnyezem újra.
Régi emlékek törnek a magasba.
Azt hittem vége, de nem lesz az tudom,
Mély sebet ejtett, feledni nem tudom.
A bánat élménye az csak, mi tompul néha,
Hogy pusztító lávaként törjön fel újra.
Mert minden könnycsepp, mely ott csillog a szemedben
Szívedből egy vércsepp ezt soha nem felejted!
2 hozzászólás
Kedves Kedves! 🙂
…versed csodálatos, “néhány” emléket felidéz bennem is, engedd meg, hogy gyönyörű soraidra kósza, őszinte gondolataimmal reagáljak (csak mert így érzek, volt Kedvesem iránt):
…nekem FÁJ – Neked már NEM,
Te már megtaláltad Kedvesed.
Olvasom verseid – a szívem ezer darabra szakad,
Könnyeim forása kispatak – szívem bugyra el nem apad!
Bánatom, fájdalmam, s szerelmem végtelen,
Örjöngök – száz sebből vérzem!
…bíbor véremmel vésem fel az égere:
Szeretlek, szeretlek, míg élek…!
Üdv: “B.”
Dalszövegnek el tudnám képzelni, nagyon jó kis ritmusa van. 🙂
A 4. vsz-ban hiányolom a rímet, s a tudom-tudom sem igazán jó.
Egyébként szép vers, szépen fogalmaztál! 🙂
Üdv:Sachiko