Minek írom a sort?
Ha kifogyott a toll?
Minek tépem a szám?
Ha semmim sincs már!
Miért vagyok folyton éhes?
Miért szomjas a szám?
Mikor rengeteget ettem
És a kutat is kiittam már.
Miért fáj a szív és mire vágyik?
Hiszen Pusztulás minden hiába bármi.
Minek mosolygok vagy küzdök érte?
Sosem lehetek már boldog mocskos egy élet!
Mondjátok sokszor: engedd el!
Nem a te hibád.
Hittem nektek elfogadtam.
De még mindig nem nyugszik a vágy!
1 hozzászólás
Kedves Micka!
Parancs szóra nem lehet elengedi, szófogadásból sem, csak belső meggyőződésből.
Szeretettel: Rita )