(Figyelmeztető)
Vad szelek tépázta hullámzó táj,
csípős ostorként csattanva fáj
s ezüstöt permetez a lég.
Borong az ég, vad szörnyeteg mordul,
a köveken kövér esőcsepp csikordul,
nem mondhatod, hogy elég.
(A vad)
Lásd, mily csendben
jő a szellem
mordul, vágtat
meg nem állhat
durva, csattan
forr a katlan
villám vakít
szél így sikít
kezdve újra
tágra fújva
majd halotti szóban
újra szól a szólam
tépi, zúzza a fákat
majd mint folyó kiárad
retteg tőle a föld, és
átölel lassan a féltés
mindenki megy merre lát
átlépve az éjszakát
összeborulnak a házak
s a szétzilált erdő törött fái között
megvadult madarak cikáznak.
(Köszönő)
Szivárvány fogja át az eget,
s míg gitárod halkan pengeted,
járja a dalod az egeket át:
halkan suttog a zöld mező fölött,
a vihar távolabbra költözött,
s beszívod az eső illatát.
7 hozzászólás
Ez annyira…tökéletes. Hangulatos, hidegrázós. Nagyszerű, igazán. Köszönöm az élményt!
üdv: banyamacs
Én pedig köszönöm a hozzászólást. Mindig örülök, ha valakinek tetszenek a verseim.
Miléna!
Ó, annyira megfogtad a hangulatokat, remekeltél, ismét! Köszönöm, hogy megosztod velünk 🙂
“Átölel lassan a féltés” nagyon bejött, és a legelső verszak, csodálatos! Örülök, hogy olvashattam, írj még sok ilyet!
Ölellek
Ez valóban egy gyönyörű vers. Véletlenül bukkantam rá az Ezt olvasd el! rovatban. Nekem A vad szakasz első versszaka tetszett a legeslegjobban.
Csodálatos ez az alkotás!
Én is örülök, hogy olvashattam.
Üdv.: András
Köszönöm 🙂
Kedves Miléna!
Ez egy csodálatos vers! Úgy játszol a szavakkal és a rímekkel, hogy bármely életkorban élő ember kiigazodna rajta…. szép képeket festesz fel a szavakkal…. szinte látom magam előtt az esőcseppeket, a tomboló vihart, majd a szivárványt! Nagyon jó alkotás! Gratulálok!
Üdv: Peti