Nagyokat sóhajt a rét,
a fákon zizzen a még megmaradt levél,
ez ellen semmi sem véd,
álomba merül a táj, gondolat elvetél.
Nyüszítve suhan rajt` át
a nyár szédítő álma, s már a fájdalom
teríti akaratát,
nem törődve vele, mennyire fájlalom.
Most ködcsuhába bújik
a mező, majd hófehér, csípős, vacogó
lesz álma, a Nap kúszik…
aztán beletúr szivárványszín ragyogó
hajába.
16 hozzászólás
Kedves Ida!
Olyan szépen,hüen lefestetted…
a természetet!
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm szépen, kedves sailor.
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Szép képet festettél a vacogó mezőről.
Szeretettel gratulálok: Ica
Örülök, hogy tetszett a kép, drága Ica.
Köszönöm szavaid.
Ölellek!
Ida
Bizony itt van már a vacogó idő. Nagyon szépen mutatod be Kedves Ida!
Szeretettel: Magdi
Köszönöm soraid, kedves Magdi.
Szeretettel!
Ida
Gyönyörű képekkel teli vers drága Ida !
Nagyon tetszett, a forma sem a megszokott !
szeretettel olvastalak, ölelésem: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu. Örülök, hogy tetszett a forma is.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Elolvastam a versed, aztán én is egy nagyot sóhajtottam. De tényleg! 🙂
Hogy úgy mondjam "nagyon eltaláltad"!
Gratulálok!
Gy.
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Gyömbér.
És a sóhajtást is…
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida
Nagyon szép lett a versed. Én nagyon szeretem a telet.Alig várom hogy nagy pelyhekben hulljon a hó, és , hogy minden fehér legyen. De írni még nem tudtam róla.
A versed is ezért tetszik annyira.Örömmel olvastam.
Szeretetttel.Ági
Örülök, hogy tetszik, kedves Ági, de te ne tudnál írni róla?
No, majd ha havazik, az megihlet bizonyára.
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel!
Ida
Szép!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen, panka.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Szeretem a szabad verseket… főleg, ha úgy megérintenek, mint most, a Te versed, és főleg az utolsó versszaka! Egy kicsit több, mint természet, ugye? 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Köszönöm a hozzászólásod, és örülök, hogy megérintett a versem.
Valóban, kicsit több… talán, de az is a természet egy szelete…
Szeretettel!
Ida