Soha nagyobbat nem hibáztam

Soha nagyobbat nem hibáztam,
Mikor nem hittem a szív szavában.
Rideggé tett a múlt, azt reméltem elzárhatom a szívem,
Hogy majd megoldok mindent idebent a fejben.
De mikor bezártam előtted az ajtót,
Hátat fordítva elsétáltam akkor.
Abban a pillanatban már sírtak a szemeim,
Hiába töröltem, nem fogytak könnyeim.
Üressé vált a világ, eltűntek a színek,
Arcom sem mutatta többé a mosolyom milyen.
Gondoltam, majd mással feledem,
S betöltheti az űrt, miben szívem lebegett.
De gondolatom mindvégig visszajárt,
Nem hagyta, hogy sebeim gyógyítsa bárki más.
Soha nagyobbat nem hibáztam,
Mikor lemondtam Rólad, bocsánat.