Búcsúzunk a visszafénylő időn,
az elbocsátó csendnek hűvösén,
dalba írt karnyújtások szavain
Te intesz a messzeségből felém.
Az évek elrohantak velünk mind
halvány ragyogások hűs alkonyán,
a foszló tegnap szálló pernyéin
lépdeltünk az életnek színpadán.
Velünk voltak szíveinkbe térve
a régmúltnak élő ösztönei,
csendre szült időknek tűnt örökén
hallgatag jőve értünk percei.
Szelek szárnyán szálltak el a szavak,
messze tájakon dalolva tovább,
érted és értem voltak azok mind,
de nélkülük se adjuk mi alább.
Mert bennünk élnek oly elevenül,
szeretve értékük bölcs titkait,
felragyova értük szívünk s szemünk,
hallgatva visszatűnő dalaik.
/2023. június 3./
3 hozzászólás
Gyönyörű sorsversedet
elismeréssel olvastam.
Gratulálok!
Szép napokat, jó egészséget kívánok:
Zsuzsa
“dalba írt karnyújtások szavain
Te intesz a messzeségből felém.”
Nagyon szép sorok. Szeretettel és örömmel: Rita 🙂
Kedves Zoltán!
Maga a cim sokatmondó:
“A szavak dalai”
Mikor a szavak összefüggése melódiát alkot!
Mikor a szavak mélyén ott lapul megértése a
szepnek,a jónak!
Szinte az egészet lehetne idézni,annyira átitatott
nemes,kissé fájó érzésekkel!
Merengésekkel!
“dalba írt karnyújtások szavain”
“halvány ragyogások hűs alkonyán,”
“csendre szült időknek tűnt örökén”
Kiragadtam néhány sort remek írásodból.
Sokat mondóak,tömörek,egyéniek,
ötletesek,gazdagok!
“Szelek szárnyán szálltak el a szavak,
messze tájakon dalolva tovább,
érted és értem voltak azok mind,
de nélkülük se adjuk mi alább”
Nagy eliksmeréssel gratulálok,nagyon tetszett!
Barátsággal:sailor
Ügyeljetek magatokra nagyon!
Jobbulást!
Szép napot!