Eugene Field – Wynken, Blynken és Nod

Wynken, Blynken és Nod egy
klumpán vitorlázott el,
hogy hogy nem, már az egyre megy
a harmattengeren.
„Hová hajóztok és miért?”
kérdte Hold a hármat.
„Jöttünk mi friss heringekért,
kik úsznak itt a víz alatt
ezüst, s arany hálónkba majd,”
szólt Wynken,
Blynken,
és Nod.

A Hold nevetett és dalolt,
ahogy ringott a facipő,
mit a szél az éjen át sodort,
a harmatot borzolva ő.
A csillagok, mint heringhalak
lebegtek vissza őnekik.
„Most vesd ki bárhová hálóidat,
mi nem félünk, ne hidd!”
kiáltva ezt a hármasnak, akik
Wynken,
Blynken,
és Nod.

Hálót dobáltak éjen át
a csillagokra a habon,
aztán a klumpa földre szállt,
halászokat hozón.
Oly szép vitorla volt, úgy tűnt,
mese, nem is lehet,
azt gondolták az emberek belül,
álmok csupán e tengerek.
De én tudom a három nevet:
Wynken,
Blynken,
és Nod.

Wynken és Blynken két kis szem,
Nod egy kis fej csupán
s a facipő az égbe fenn
egy gyermekágy talán.
Hunyd le hát szemed, míg dalol
világ csodáiról anyád
és látni fogod azt a csónakot,
mit ringatott a tengerár,
a klumpát, melyen az a három állt;
Wynken,
Blynken,
és Nod.

Eugene Field – WYNKEN, BLYNKEN, AND NOD

Wynken, Blynken, and Nod one night
Sailed off in a wooden shoe,–
Sailed on a river of crystal light
Into a sea of dew.
“Where are you going, and what do you wish?”
The old moon asked the three.
“We have come to fish for the herring-fish
That live in this beautiful sea;
Nets of silver and gold have we,”
Said Wynken,
Blynken,
And Nod.

The old moon laughed and sang a song,
As they rocked in the wooden shoe;
And the wind that sped them all night long
Ruffled the waves of dew;
The little stars were the herring-fish
That lived in the beautiful sea.
“Now cast your nets wherever you wish,–
Never afeard are we!”
So cried the stars to the fishermen three,
Wynken,
Blynken,
And Nod.

All night long their nets they threw
To the stars in the twinkling foam,–
Then down from the skies came the wooden shoe,
Bringing the fishermen home:
‘Twas all so pretty a sail, it seemed
As if it could not be;
And some folk thought ’twas a dream they’d dreamed
Of sailing that beautiful sea;
But I shall name you the fishermen three:
Wynken,
Blynken,
And Nod.

Wynken and Blynken are two little eyes,
And Nod is a little head,
And the wooden shoe that sailed the skies
Is a wee one’s trundle-bed;
So shut your eyes while Mother sings
Of wonderful sights that be,
And you shall see the beautiful things
As you rock on the misty sea
Where the old shoe rocked the fishermen three,
Wynken,
Blynken,
And Nod.