Együtt

Az úton együtt megyünk majd te meg én,
fényes nap, éjszaka csillagfény vezet,
el nem hagy minket sohasem a remény,
hő szerelmünk lángja szívünkből ered.

Tenger morajlása kedvesem szava,
erőt érzem benne, mosolya nyugtat,
szikla szilárdságú az akarata,
ám ölelő karja elandalíttat.

Nem fáj a magány, van, aki várva vár,
együtt meglásd, hogy minden sokkal könnyebb,
kínzó, égő vágyunk lecsillapult már,
lám nem hullajtom többé fájó könnyem.

Az úton egyre és mind tovább megyünk,
boldogságforrásból vizet kortyolunk,
olykor hullám sodrásába érkezünk,
legyőzünk akadályt, tovább haladunk.

Együtt az úton, míg az véget nem ér,
kéz a kézben bátran nézünk elébe,
elkísér bennünket mindig a remény,
megpihenünk egyszer majd idejébe.