Átperzsel egy világot.
Feltámadó légió,
Lelkedből kiátkoz.
Hajdan napfényben álltunk.
Most ugyanott a gyászunk,
Hamuban s porban hever,
S rajtunk egy irigy világ nevet.
Elhagyott már minden.
S nem csak minket,
Minden földet,
S e táj már holtan vár.
Új szelekre Keletről,
Akárcsak hajdanán!
Bár lenne olyan,
Mint akkor, hajnaltájt.
Eljárt az idő.
Lassan egy nap a sötétbe vész.
Egy éjszaka a halál,
Reggelre várhat még.
Talán az is eljön valaha.
4 hozzászólás
Ez a versed irtóra tetszik nekem. Igaz már nem vagyok depis, de minden pillanatban el tudnám olvasni. Én már túl vagyok rajta ha minden igaz, és ha minden igaz megtaláltam az Igazit. De szerintem te is tudod hogy ez milyen kiszámíthatatlan, én már csak reménykedni tudok hogy tényleg meg találtam Őt. Majd ha az időm jobban engedi, akkor elolvasom az összes versed.
Ehhez a versedhez meg mégegyszer gratulálok!
Szia! Elgondolkodtató ez a versed:manna
Elgondolkodtató írás, nekem tetszett!!
Üdvi: dp.
Keves Becse!
Ahogy dinipapa már említette tényleg elgondolkodtató versed, komoly versképeket használsz.
Gratulálok munkádhoz!
További jó alkotást!
Ha kedved, vagy időd van nézd meg régi verseimet!
Üdv: Metal Koala