Már rég az árnyékos oldalon élek,
még akadnak visszaverődő fények,
olykor úgy gondolom, hogy az enyémek,
ámde nem, azok csupán tükörképek.
Nem rám süt a nap, nem melegít fénye,
az élet ha hosszú is, egyszer vége,
a tűz is kihuny, a parázs a vére,
feketévé válik nem száll az égre.
2 hozzászólás
Kedves Rita!
Tetszett… Árulkodott…
De most mi nem száll az égre?
A tűz, a parázs, a vér?
Nekem a
“Fekete füstje nem száll az égre…”
Bocsi, bocsi…
Szeretettel:
Dávid
🙂
Kedves Dávid!
Köszönöm, hogy olvastad. Igen, én is arra gondoltam, hogy még a füstje is oly csekély, hogy nem száll az égre.
Szeretettel: Rita 🙂