Szerelmes álmaink

Vajon szerelmes álmaink mivé foszoltak,
a csókok ízeit mi mételyezte meg,
maradt-e még e bánatos világra holnap
amelyre lelkeink valója megremeg?

Vajon hová foszolt megannyi esküvésünk,
ölelkezéseink varázsa merre hűl,
szerelmeink parázsos éje vajh, hová tűnt,
miért nem ég a tűz azóta itt belül?

Nyakunkba balgamód kurátorok kerültek,
uruk mekegve hirdetik, mi jó, mi rossz,
nem is maradt esélye itt az érzelemnek,
helyét mohón belakta rég a főgonosz.

Kaján kalandorok vadul fröcsögve szórják
silány igéiket, ki írhat és ki nem,
befóliázza vágyaink e balga kórság,
s alatta hallgatunk szepegve, bűnösen.

Vajon maradt-e még belül fikarcnyi jellem,
mi lázadón a zsarnok asztalára csap,
vagy itt halunk reményeinkkel, elgyötörten,
alázkodón szerelmes álmaink miatt?