Mackómese

Egyik éjjel csoda történt,
Életre kelt mind a játék.
Plüss mackó és barbibaba,
Vonat, autó és labda.

Mackó papa nyújtózkodott
Nyikorgott alatta a polc
– Hú de jó hogy feléledtem!
– Elzsibbadt már a bal kezem.

– Gyere Barbi, masszírozd meg!
Ígérem, táncolok véled.
De a baba csak fintorgott:
-Hogy képzeled te bozontos!

– Úgy gondoltad selymes kezem
– Macibundával bekenem??!!
– És, hogy én táncoljak veled??!!
– Nahát, ily szemtelenséget??!!

Maci bizony szomorkodott
Megkérte hát a vonatot:
– Gyere komám, segíts rajtam!
– Veled játszok az udvarban.

De a vonat csak pöfékelt.
– Nahát, micsoda népek!
– Kerekem kenjem bundába,
– Mikor fényes sínre vágyna??!!

Maci szomorúan nézett,
És az autóhoz lépett:
– Mercédesz, ugye segítesz?
– Az ujjamnál nagyon éget!

Az autó nem hallotta,
– Mit mondtál, mackó koma?
– Nem érek rá, ugye látod?
– Körbe járom a világot!

Már csak a labda maradt,
Ő állt némán, meg se szólalt.
A maci leült melléje,
Megsimogatta kezével.

Aztán morgolódott vele:
– Tudom, nem segítesz te se.
– Te meg tán a pöttyöd félted?
– Jól van! Hagyjuk az egészet!

És már indult volna tovább,
De a labda eléje állt.
– Miért rajtam töltöd mérged?
– Kértél tőlem segítséget?

– Már előre eldöntötted,
– Én is megtagadom tőled.
– Én szeretem a mackókat.
– Tartsd ide, had masszírozzam!

Mackónk elszégyellte magát.
Kezébe fogta a labdát,
És a labda föl-leugrált,
Megszüntette a zsibbadást.

Ezután barátok lettek,
Mindenhová együtt mentek.
Nem törődtek senki mással,
Éltek örök barátságban.