Vacsorát te nem tudsz főzni,
kozmál a hús, ég a máj,
inkább csak megcsókolnálak,
nem ennék ha nem muszáj…
Összeesküvés ellenem,
nincs behűtve a söröm,
kárpótlásul bújjál hozzám,
fokozd fel az örömöm.
Pacsirta szól, hajnal pirkad,
kimerülten ébredek,
elvonszolom fáradt testem,
egyelőre ég veled…
Oly forró volt ölelésed,
micsoda nagy fájdalom,
nehogy főzzél még egy ilyet,
szakácskönyved elrakom…
5 hozzászólás
Szia Tibor! 🙂
Remélhetőleg megbocsájtja a hölgyemény, hogy inkább lelki táplálék után nézel. Vagy inkább testi eledel? 🙂
Tetszik a szakácskönyved, bár nem azt találtam benne, amit vártam. Azt hittem, étel receptjét osztod meg velünk. Becsapós a vers, ennek ellenére megfőzött. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon örülök Neked kedves Kankalin!
Köszönöm szépen, hogy ismét olvastál és véleményeztél.
Igen, becsapós a vers, hiszen csupán humornak szántam.
Szeretettel: Tibor 🙂
Nagyon örülök Neked kedves Kankalin!
Köszönöm szépen, hogy ismét olvastál és véleményeztél.
Igen becsapós a vers, hiszen humornak szántam.
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Nem mindenki konyha tündér:) Tetszett a versed:)
Ági
Köszönöm szépen kedves Ágnes…, humoros írás volt ez csupán. Csak a poén kedvéért…:)